Egy könyvimádó oldala

Bagó Tünde: A lámpagyújtogató

Bagó Tünde második regénye, A lámpagyújtogató, egy különleges atmoszférájú történelmi fikció, amely úgy vezet végig a 20. század háborús traumáin és az emberi lélek finom rezdülésein, hogy közben egy város, Konstanz múltjának és jelenének eleven lenyomatát is elénk tárja. A regény a Bodeni-tó partján fekvő település dicső és szenvedéssel teli történetét meséli el két idősíkon keresztül, miközben a szereplők sorsán át a veszteség, a gyász, az emlékezés, és az újrakezdés mélyen emberi kérdései bontakoznak ki.

A történet 1945-ben indul, a második világháború utolsó hónapjaiban. Konstanz sorsa a levegőben lóg, miközben a szövetségesek bombái a környező városokat porrá zúzzák. A várost a pusztulástól egy különös alak próbálja megmenteni: Albert, az idős lámpagyújtogató, aki nem csupán a fényt viszi az utcákra, hanem a reményt is. Egy csapat kamasszal karöltve harcol a városért – nem fegyverrel, hanem bátorsággal, hittel és leleménnyel. A légitámadások után azonban Albert nyomtalanul eltűnik. Sem sírja, sem nyoma nem marad – csak egy legenda, amelyet a város öreg falai őriznek.

Több mint ötven évvel később, 1996-ban, Anna, a fiatal restaurátor tér vissza a városba, amely egykor az otthona volt. Hivatása révén középkori ládák helyreállításán dolgozik, de hamarosan nyilvánvalóvá válik: nemcsak tárgyakat, hanem történeteket is restaurál. Munkája során megismerkedik Ulrichhal, Albert unokájával, és együtt egy olyan titok nyomába erednek, amely mélyen a város földje – és múltja – alá vezet. Egy középkori láda, egy ismeretlen kézírás, elfeledett csatornák és latrinák vezetik őket vissza Albert utolsó napjaihoz – és ahhoz a kérdéshez, amit a háború generációkon át hagyott válasz nélkül: hová tűnnek azok, akik még az árnyakban is a fényt keresték?

Miközben Anna és Ulrich egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a múlt rétegei a jelen kérdéseit is felszínre hozzák. Anna saját gyökereivel, elvándorolt családja emlékével, és azzal a dilemmával néz szembe, hogy hol találhat valódi otthonra: a szívében még mindig élő Konstanzban, vagy egy új, ismeretlen földrészen? A város, amelyet gyermekként szeretett, vajon meg tudja tartani őt, vagy már csak a múltban létezik?

A lámpagyújtogató finom egyensúlyt teremt történelem és fikció, tény és lélek, múlt és jelen között. Bagó Tünde biztos kézzel szövi össze a korszakokat, karaktereit mélységgel és hitelességgel formálja meg, a várost pedig szinte kézzel fogható, lélegző térként jeleníti meg. A regény nemcsak egy eltűnt ember utáni nyomozás története, hanem egy belső utazásé is – annak az útnak a leírása, amelyet mindenki megtesz, aki válaszokat keres arra, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, és hová tartozunk.

Ez a könyv azoknak szól, akik szeretik, ha egy történet több rétegből áll: ha a múlt nemcsak háttér, hanem aktív része a jelennek; ha a szerelem nem válasz, hanem kérdés; ha egy város falai nem csupán kövek, hanem emlékezet. A lámpagyújtogató olyan regény, amely sokáig ott marad az olvasóban – nemcsak a szívében, hanem a gondolataiban is.

A lámpagyújtogató nem csupán egy regény – hanem egy gyertyafényes utazás az emlékezet, a múlt titkai és a jelen döntései között. Olyan könyv, amit nemcsak elolvasunk, hanem magunkkal viszünk – egy darabot belőle a szívünkben.

Miért olvasd el Bagó Tünde A lámpagyújtogató című regényét?

- szeretik a több idősíkon játszódó, történelmi hátterű regényeket,

- vonzódnak a titkokhoz, rejtélyekhez, rég elfeledett sorsokhoz,

- értékelik a lírai stílust és a hiteles történelmi környezetet,

- szívesen olvasnak mély érzelmi és lelki utazásokról,

- szeretnek elmerülni egy város hangulatában, és olvasás közben „odaköltözni”.

Köszönöm az előolvasási lehetőséget az Írónőnek és a 21. Század kiadónak!

#recenzió #előolvasás